Back to Top

Bevezető, előjáték, vagy hívd aminek akarod.

Visszatérő olvasóim jelzései alapján eljött az idő, hogy mondjak magamról is valamit.
Nos nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz hogy a webcímemből rájöjjön bárki, hogy a nevem Janoo, és ezzel a bemutatkozás nehezén túl is lennénk.

 
Idén tervezem betölteni az 57-et, ami ugye együtt jár a vénf.sz cím elnyerésével.
Tapasztalatból tudom, hogy ez a cím együtt jár néhány kellemetlen dologgal, például a fékezhetetlen ész-osztási kényszerrel, a feledékenységgel valamint a saját cipő orrának véletlenszerű időközönként történő lepisálásával. Ha olvasod a további oldalaimat is, akkor jelezném, hogy ész-osztási kényszerem nem azt jelenti számomra, hogy a közölt információ alapján én járom az egyetlen igaz utat és mindenki hülye, aki nem követ. Ez lécci jusson eszedbe, amikor nem egyezik a véleményünk valamiről!


 
Utazgatásomat Portugáliába és szigeteire mindössze három éve kezdtem, mivel anyagi jobban létem tulajdonképpen ekkor kezdődött. Ennek alapja az, hogy tisztelt kormányzatunk sikeresen leszoktatott a dohányzásról, a kóla ivásról és a chips-ekről, aminek hatására jelentős mennyiségű felesleges pénzem maradt.

A dohányzásról leszokás megindította a súlygyarapodásomat, amit kocogással kívántam megállítani. Jómagyar sóher mivoltomban vettem egy kiváló kínai gyártású Pamu futócipőt (mert az Abibas pont elfogyott), és úgy elkúrtam a sarkaimat, mint Gyurcsány az öszödi beszédet. Azóta kénytelen vagyok originál Nike légtalpasban járkálni harmadszázezerért, megelőzendő a csokis alsót, mert bizony fél óra járkálás után majd besírok annyira tud ám fájni.


Ezzel az eszmefuttatással két dolgot kívántam megindokolni: az első az, hogy csak oda tudok menni, ahová egy autó elvisz. A második pedig az a jó tanács, hogy ne légy sóher! Valahol mindig megfizeted az árát.


 
Idei első nyaralásom - mert bizony kettőt tervezek - alig fél nap múlva kezdődik.
 
Idén az április vége és május eleje közötti időszakban rendkívül kellemetlen az időjárás Madeirán. Ott bizony hideg van és az időszakra jellemző szélerősséget jelentősen meghaladó szeles napok vannak. A hideg miatt morci vagyok, meg azért is mert először vagyok kénytelen hosszabb időre kispogyóval utazni. Nem is tudom, hogy aki rendszeresen így utazik, hogy a csudában képes a szükségleteit egy marmonkanna méretű bőröndbe/táskába beleszuszakolni.
 
Tegnap délután tartottam némi tréninget pakolásból, de még most is szomorúan nézem a pogyón kívül rekedt kupacot, pedig a táskám még egy "kicsit" nagyobb is a megengedettnél. A pogyó kabinbőrönddé avanzsálásához az a tervem, hogy az ott dolgozóknak elterelem a figyelmét a méretéről, ami nem hiszem hogy nagy ügy lenne, hiszen az összes meleg cuccom rajtam lesz és valószínűleg dől majd rólam a víz, lévén magyarszkiban éppen huszonnyolc fok van árnyékban.
 
Bőröndöm jelentős részét a technikai berendezéseim foglalják el - laptop, tartalék akkuk, töltők, kábelek, adattárolók, routerek és biszbaszok – csupa olyan dolog, amit ekkora mennyiségben nem hord magával egyetlen normális turista sem. A dolog magyarázata az, hogy párom teljes egészében online dolgozik, én pedig az esetek nagy részében a neten keresztül is ki tudom egyengetni az elgörbült "egyes bit"-eket. A nagy utazhatnékunk meg csak úgy maradhat pariban a munkánkkal, ha a magunkra vállalt feladatainkat akkor is el tudjuk végezni, amikor másoknak nem kell ezzel foglalkozniuk.


Visszatérve a rossz időre, érkezésem napjára nagy széllökéseket jeleznek az előrejelzések.
Napi négyszer ellenőrzöm a GFS modellt, de sajna az a fránya vihar nem akar rendesen odébb menni. Ezzel csak annyit jeleznék a „Madeira szüzeknek”, hogy az odajutáshoz és az eljövetelhez is kell némi szerencse. Ha a gép nem tud leszállni, akkor a nyaralás rövidül azoknak akik fenn vannak és hosszabbodik azoknak akik lenn.

 
Most éppen ott tartunk, hogy valószínűleg mi is bekerülünk azok közé, akiknek nem a jelzett időben fog érkezni a gépe. Ez főképpen azért stresszel mert az anyanyelvemen kívül verbálisan csak a hümmögéshez értek, amit némi „aktivity”-vel tudok szükség esetén megtámogatni. Nyelvi hiányosságaim nem kétjegyű IQ-ra, nem lobotómiára vagy egyéb jelentős agysejthiányra vezethetőek vissza, hanem talán arra, hogy nem kellett volna vascsővel verni belém az oroszt annakidején. Azóta görcsös kiejtési problémákkal küzdök. Panyimájes?
 
Tisztelem azokat az embereket, akik ilyenkor mindent megtesznek azért, hogy tudjunk kommunikálni, és köztünk levő űrt nem a hangerő növelésével vagy netán ennek szótagolással nyomatékosított változatával kívánják kitölteni nem kis örömére azoknak akik ennek szem és fültanúi.
Ha nagy a gáz, akkor a Google Translator elég jó barát a fordításban, de ez vészhelyzetekben többnyire hasznavehetetlen. A verbális kommunikációhoz és az instant fordításhoz ráadásul jó internetkapcsolat is kell.

 
Még egy pár mondat az útjaimról és az azalatt megírt blogjaimról.
Mielőtt bárkiben felmerül a gyanú, hogy az egész napomat blogírással töltöm, ahelyett, hogy a csinos maderians lányok kerek popóját stírölném, jeleznem kell hogy ez nem így van. Évek óta rendkívül korán kelek, mert így szoktam meg. Ekkor végzem a munkám elég jelentős részét, és ha kevés meló van, akkor tudok sztorizni.
Madeirán meg reggel hétkor még tart az éjszaka….


2018.05.12 T-9 (óra)

 
Ennyi lenne a bevezető, találkozzunk itt holnap!